Róma az örök város, – avagy, minden út Rómába vezet 6. rész

„Kedvenc városom bőven ellátott kedvenc helyekkel. Mindig azt nyújtja, amire éppen szükségem van. Szépen lassan az lett a hobbim, hogy gyalogosan közlekedve felfedezzem az olyan részeit is, amiket még nem láttam korábban. Ehhez mindig megkaptam a segítséget valamilyen formában.” Szerzőnk, Seci szavait idéztem. Az „Ízek, imák, szerelmek, a napsütötte olasz földön” című folytatásos sorozatban már megtudhattuk, hogy lehetetlen nincs, ha valaki nagyon vágyik valamire. A mi „római” lányunk az idegenvezetőnk lesz ebben a részben is, és helyi szemmel mutatja be nekünk az örök várost.

1
2023

[su_dropcap]A[/su_dropcap]z előző rész tartalmából: A turisták által közkedvelt, mind nappali, mind éjszakai életéről híres Trastevere negyed könnyen megközelíthető, ha már meguntuk a Gianicolo-ról való gyönyörködést a panorámában. Csak szálljunk fel a 115-ös buszra.  Ez a városrész Róma egyik közkedvelt kerülete, a Tevere folyó nyugati partján, a Vatikántól délre található. Személyes kedvencem, mert a mai napig őrzi az igazi olasz hangulatú szűk, macskaköves utcák, ősi házak képét. Már önmagában a házakat beborító növényvilág is arra sarkallja a turistákat, hogy kattogtassák a fényképezőgépeket. Mindehhez társul még az olaszok nyújtotta hangulat is. 

[sc name=”kiemeles1o”]„Egy egész világ vár rád odakint, csodás városok, művészet és zene, valódi szépség, és az egész a tiéd lehet!”[sc name=”kiemeles1z”]

Az olasz főváros Róma, nagyon gazdag látnivalókban, az ideérkezőknek pedig sok történelmi emlékhelyet, templomot, építészeti remekműveket kínál, legalább egyszer érdemes ezeket a város különböző magaslati pontjaiból is szemügyre venni.

Korábbi írásomban már részletesen beszámoltam a Gianicolo domb nyújtotta lehetőségekről, most megemlítenék két másik helyszínt arra az esetre, ha Róma látképét szeretnénk a város magasabb pontjairól megcsodálni.

A Spanyol lépcsőnél és a Piazza di Spagna-n időzzünk el egy kicsit. A Spanyol lépcső Európának a leghosszabb és legszélesebb kültéri lépcsője 138 lépcsőfokkal, amely összeköti a teret, a Piazza di Spagna-t a lépcsősor tetején álló Trinitá dei Monti templommal, ami előtt pedig egy obeliszk magasodik. A tér a mai napig Róma legelegánsabb köztere, mely különösen népszerűvé vált „A római vakáció” amerikai film itt forgatott jelenetének megjelenése után. Közepén egy érdekes szökőkút, a Fontana della Baraccia fekszik, amelyet az idősebb Bernini épített.

[sc name=”kiemeles1o”]A legenda szerint a Tiberis folyó áradásakor egy csónakot sodort a víz a térre, és ezt az elsüllyedt bárkát ábrázolja a szökőkút.[sc name=”kiemeles1z”]

A tér már a XVII. századtól igen népszerű volt vándorok, külföldi utazók, száműzöttek körében. Majd a XVIII. században a lépcsősor két oldalán található fogadók és szállók, főként angol művészek, arisztokraták szálláshelyeivé váltak.

Róma az örök város, - avagy, minden út Rómába vezet 6. rész

Ha már kigyönyörködtük magunkat a téren, megpihentünk és megcsodáltuk a májustól azáleákkal borított lépcsősort (idén 300 cseréppel díszítették fel a Spanyol lépcsőt), tovább is indulhatunk. Innen sem szükséges tömegközlekedést igénybe vennünk, gyalogosan rövid séta után eljuthatunk a Piazza del Popolo-ig.

A tér bejáratánál két templomot találunk, a Santa Maria di Montesanto-t, és ettől nyugatra a Santa Maria dei Miracoli-t, amelyeket a XVII. században építettek. Volt szerencsém egy csodás zenés előadást végig hallgatni az előbbiben – ami a Via del Corso végződésének a jobb oldalán található – egy abszolút véletlennek köszönhetően. Ehhez szükség van persze egy nagyfokú érdeklődésre a templomok iránt, ami nekem is van, hiszen Rómában szép számmal magasodnak templomok. Én személy szerint, amelyiket nyitva találtam, abba mindig bementem, így jutottam el ide és hallgathattam végig az itt megrendezett koncertet.

A tér közepén áll Róma második legrégebbi obeliszkje, amelyet Augustus császár hozatott Rómába. Bár eredeti helye a Circus Maximusban volt, a XVI. században átkerült erre a térre.

[sc name=”kiemeles1o”]A római óváros, a történelmi központ kapuja, a Porta del Popolo-n keresztül érkeztek ide a városba vágyó utasok. 1826-ig kivégzések helyszíne is volt.[sc name=”kiemeles1z”]

A Piazza del Popolo-ról felsétálhatunk a Pincio dombra, ahonnan érdemes letekinteni a városra a Terazza del Pincio-ról. Ez szintén akár nappal, akár éjszaka csodálatos látványt nyújt, és ha esetleg beleununk a kilátásba, tovább is sétálhatunk a Villa Borghese parkba, Róma legnépszerűbb parkjába. Az első élményem itt az volt, amikor az egyik iskolai napom után futni indultam, de nem ebből az irányból, hanem a park túlsó végéből. Nagyjából öt kilométert után boldogan sétáltam a kifelé vezető úton, hogy – igen, megcsináltam, körbefutottam a parkot – mígnem megláttam a terület térképét. Rá kellett jönnöm, hogy nem, hogy körbe nem, de talán még a negyedét sem kocogtam le, a körülbelül 80 hektáros területnek. Így ebből okulva döntöttem úgy, hogy amint lehetőségem nyílik, sétálok egy nagyot ebben a csodás parkban. Így is tettem, és nem is csalódtam.

Róma az örök város, - avagy, minden út Rómába vezet 6. rész

Néhány látványosság – a teljesség igénye nélkül – amiért érdemes ide kirándulni, múzeum, szökőkút, paloták, a százéves fák, sétányok. Itt található egy varázslatos vízóra, Giovanni Battista Embriaco és Gioacchino Ersoch alkotása, ami 1867-ben készült. Az óra, torony alakú és fatörzsre emlékeztet. Működését az alatta elhelyezkedő szökőkút vize biztosítja.

Megemlíteném még a két lóverseny pályát, ami itt található, illetve a Galleria Borghese-t, Róma egyik remek múzeumát. Számos értékes műalkotás van itt. Bernini szobrai, Tiziano, Raffaello, Veronese, Rubens, és Lucas Cranach képei várják az odalátogatókat. A múzeum belépő köteles, a park ingyenesen látogatható.

[sc name=”kiemeles1o”]A parkban a megpihenni vágyók találhatnak egy mesterséges tavat, ahol akár csónakázni is lehet. Ezen felül pedig egy állatkertet, amit Bioparco di Romá-nak hívnak szintén meg lehet tekinteni belépőjeggyel.[sc name=”kiemeles1z”]

Remélem, aki egyszer ellátogat Rómába, nem hagyja ki a kilátást vagy a természeti szépségeket ebben a parkban.

Ígéretemhez hűen elkalauzolom a Kedves Olvasót a kilátás és az élmény miatt Róma egyik másik magaslati pontjához, az Aventinus dombon található Parco Savello-ra, amit a rómaiak a Giardino degli Aranci-nak, vagyis Narancsos kertnek neveznek.

Ez a park csodás narancsfáiról nevezetes, nem mellesleg innen is megtekinthetjük a római panorámát. A kertbe érkezve nemcsak a látvány vagy a hatalmas fák fogadnak bennünket, hanem a helynek a békessége, amely átjárja az ember minden porcikáját, mintha valamilyen különleges energiával rendelkezne. Aki teheti, mindenképp látogasson el ide, pihenjen meg egy kicsit, és élvezze azt a határtalan nyugalmat, ami a kertből – vagy talán a fákból – árad.

A Narancsliget után haladjunk tovább, sétáljunk fel a Máltai lovagrend kapujához, és nézzünk bele annak kulcslyukába, ahonnan a Szent Péter Bazilika kupoláját fogjuk látni. A vaskapu előtt sokszor kígyózik a sor, de érdemes kivárni az elénk táruló látvány miatt. Mintha csak távcsövön keresztül tekinthetnénk meg a kupolát. Csodás látvány.

Róma az örök város, - avagy, minden út Rómába vezet 6. rész

Nos, hogy merre tovább, miután a római panorámát is megcsodáltuk, ahhoz mindenképpen tartson velem minden kedves Olvasó legközelebb is!

Advertisement

1 hozzászólás

  1. Szia!mindent bele.nekem is nagy vágyam volt Rómában élni és össze is jott es életem egyik legszebb időszakát töltöttem ott. 🙂

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here