ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 3. rész

Egy tini lány első kapcsolata, rózsaszín köddel fűszerezve. Az eleje mámor és szőlőcukor, majd egy csepp bosszúság belekeveredett és hirtelen keserűvé változott. Szerzőnk, Bordé Éva írása.

0
55
ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 3. rész

[su_dropcap]M[/su_dropcap]egcsókolt…

Megbeszéltük, hogy legyen a továbbiakban, elindulunk közösen egy úton, és meglátjuk, lesz – e benne elágazás. Majd elbúcsúztunk és én megindultam haza a vaksötétben. Miközben a dinamótól búgó biciklimet tekertem, gondoltam, hogy megírom Jocinak a fejleményeket SMS-ben.

Sose felejtem el a saját reakciómat: „Elértem, amit akartam” – ezzel az érzéssel voltam eltelve.

Viszont azt SMS nem sikerült, ugyanennyire lelkesre:

– „Képzeld összejöttünk!! Bár azt hiszem, hogy már meg is bántam.”

ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 3. rész

Csak úgy kavarogtak bennem az érzések. Visszagondolva nem is csoda, hiszen ezelőtt évekig rajongtam valakiért, aki észre sem vett. Csak barátként lehettem mellette, most meg beteljesült, és a játékok után belecsöppentem valami komolyabb lélegzetvételnek szánt kapcsolatba.

 [sc name=”kiemeles1o”]Győző nagyon kedves volt és udvarias, szinte az álmaim váltak valóra vele. Meghallgatott, sokat beszélgettünk, kinyitotta előttem az ajtót, és még igazi művészlélek is volt. [sc name=”kiemeles1z”]

Az idilli pillanatokban már az is szóba került, hogy ő erősebb köteléket tervezne velem. Ez minden lány álma, nekem mégis félelmetesnek tűnt. Megjegyezte, hogy ha majd megkéri a kezemet, akkor olyan gyűrűvel, amit ő maga farag nekem, mert így egyedi lesz. Kedves elképzelés volt, igazán egyedi, de nem teljesen tudtam elképzelni a kivitelezését, hogy az mégis tartós legyen, ne törjön el, illetve ne ártson neki a víz…stb

ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 3. rész

Az anyukája imádott, jókat beszélgettünk, persze voltak olyan helyzetek, ahol más volt a szemléletünk, de ez sosem okozott gondot. Olyan mesebelinek ígérkezett. Rengeteg közös programot csináltunk. Bicikliztünk, sétáltunk, barátokkal találkoztunk, néha elmentünk bulizni is. Bemutatott a rokonoknak, ő is volt nálunk, valójában mindenki elfogadott mindenkit, még ismerték is egymást.

Az egyik bulin találkoztam egy régi ismerősömmel, aki nagy boldogan újságolta, hogy vett egy kocsmát. Elpoénkodtam, hogy szívesen megyek hozzá dolgozni a nyárra. Végül is tetszett neki az ötlet, megbeszéltük, hogy kimegyünk Győzővel megnézni a helyet. Talán már másnap elmentünk terepszemlére. Nekem azonnal szimpatikus volt, úgy gondoltam, szívesen dolgoznék itt. Ő is látott benne fantáziát, hiszen nagyon szeretett zenélni, az álmai között szerepelt, hogy Dj lesz. A kocsma tulajának is tetszett, hagyott minket „játszani”.

Az első munkanapom kicsit viccesre sikeredett. Gondoltam, hogy majd szedem a poharakat és mosogatok, erre a kedves kis barátom (túlságosan is megbízott bennem) szépen belökött a mélyvízbe. Körbevezetett, mit hol találok (felmosó, raktárkulcs…stb), hogyan működik a pénztárgép, majd jó munkát kívánt, és ment a dolgára. Persze hozzátette, hogy ha baj van, akkor tudom a telefonszámát. Kicsit megszeppenve álltam a pultban az első napomon, a vendégek szinte hazajártak, én voltam ott az új arc. Izgalmas volt.

Győző is sűrűn meglátogatott a városszéli kis kocsmában, csak ott ült a pultnál, és őrzött engem. A törzsvendégek ki is találták, hogy mutassa meg, mennyire kemény legény (pedig nem jellemző, hogy igyon), vagyis mértékletesen tette mindig is. Ez most kivételesre sikerült, a fiúk leitatták. Csodálatos volt munka végeztével hazakísérni.

A húgának a nyolcadikos ballagására készültek, a kétnapos ünneplésre meghívtak engem is. Érdekes, nem gondoltam, hogy ott lenne a helyem, hiszen még annyira friss volt az egész. Amiben tudtam segítettem, együtt megterítettünk, italokat töltöttünk a vendégeknek, úgy gondoltam, hogy itt a helyem a baráti társaságban. Kitalálták, hogy csináljunk képeket. Persze, jó ötlet, majd én fotózok! Aztán meg kellett ismételni őket, hogy én is rajtuk legyek. Pedig nem akartam. Mi van, ha nem maradunk együtt? Akkor évekkel később is azokat a képeket nézik majd, amin én is rajta vagyok? Mindegy, nem ellenkeztem tovább, én is rajta lettem a családi képeken.

A fogadás után elkezdtük intézni a fotókat. Először is előhívattuk az összeset, majd sorba meglátogattuk a rajtuk szereplő rokonokat, ki, melyikből kér. Körülbelül mintha az esküvőnk után készült képeket szortíroztuk volna. De ő szeretett fontoskodni, bár kitalálhattam volna, ezért szervezte ő az összes házibulit.

 [sc name=”kiemeles1o”]Majd valami, egyszer csak megváltozott. Indokolatlanul kifordult magából, mindent kritizált, megjegyzéseket tett, dirigált… Mintha hirtelen felébredtem volna az édes kis álmomból, és a taszító valóságban találtam volna magamat. Csak néztem: – Ki vagy te? [sc name=”kiemeles1z”]

Egyik barátunknak Balázskának volt ismeretsége, így olcsóbban tudtunk egy faházat bérelni a Mátrában. A tervek úgy voltak, hogy nyolcan megyünk, mindaddig mindenki jönni is akart, amíg nem kellett fizetni. De aztán előkerültek a kifogások. A végeredmény az lett, hogy hárman vágtunk neki Fallóskútra, persze így már nem is volt olyan olcsó. Balázskával meg az anyukájával elmentem vásárolni, Győző úgy döntött, hogy majd ő külön megveszi az ő részét.

Eljött a nagy nap. Elindultunk a Mátrába. Hosszú volt az út, de az izgatottság ezt el is feledtette, hiszen egy kaland vette kezdetét. Amikor megérkeztünk berendezkedtünk, elfoglaltuk a helyünket. Balázska első dolga az volt, hogy berakja a sört a hűtőbe.

Másnap elindultunk felfedezni a környéket. Csodás volt. Boltot csak a szomszéd kis faluban Szent Imrén találtunk. Felfedeztünk egy erdei ösvény, ahol át lehetett vágni, ezt ki is használtuk, mert naponta jutott eszünkbe valami, ami hiányzott.

Kinéztük az első túránkat a környéken. Vettem térképet, meg otthonról hoztam iránytűt. Nekem kb. ez volt a felkészülésem. Azért nem voltam semmi. Az én túraszerkóm farmer volt és egy oldaltáska, amiben egy fényképezőgép, egy telefon, egy térkép, egy iránytű, egy pénztárca és végül egy szájfény landolt a biztonság kedvéért. Csodálkozom, hogy nem szandiban indultam neki az útnak.

Győző felkészült. Túrához megfelelő öltözetben, sok vizet hozott magával, kaja is volt nála (igazi túlélőcsomag), szerintem még bicska is.

Balázska egy külön fejezet. Mondjuk túrának megfelelő öltözete volt, valamennyi ételt is hozott magával, de valójában telepakolta sörrel a táskáját. Ami ezért nagyon nehézre sikeredett, talán pont ez motiválta arra, hogy ha minél jobban fogy a sör, annál könnyebb lesz a tatyó.

ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 3. rész

 [sc name=”kiemeles1o”]Ismerd meg kis hazádat! [sc name=”kiemeles1z”]

Minden nap mentünk valamerre. Egyik alkalommal a Kékestetőre, ahol olyan utakat sikerült bebarangolni, amerre rég nem járt ember. Pont ez volt benne az izgalmas. Bár emiatt sok helyen már jelzés se volt, olyan helyeket is találtunk, ahol irtották az erdőt, ott majdnem el is tévedtünk. Folyamatosan összevesztünk mindenen. Szinte mindig mondott valamit, ami nem volt teljesen valós, hiába magyaráztam, hogy nem úgy van, nem fogadta el. Tehát be kellett bizonyítanom. Nagy harcok voltak, de elfogadtam a kihívást.

Egyik este Balázskának támadt egy ötlete – éppen akkor is fújtunk egymásra Győzővel, – hogy menjünk be a fürdőszobába, mintha együtt tusolnánk, mennyire ki fog akadni. Ó, hát ez csak vicc, miért is ne?
Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy ez egy csapda, mert amíg elfordultam, Balázska tényleg bement a tusolóba a kulcs társaságában. Én meg vinnyogtam mekkora szemét, és dobja ki a kulcsot, mert ki akarok menni. Addigra Győző is megérkezett és dörömbölt az ajtón, hogy mit csinálunk, menjünk ki. Amikor Balázska úgy gondolta elég dühösek vagyunk már, kidobta nekem a kulcsot. Gyorsan kinyitottam az ajtót, és kiiszkoltam a fürdőszobából. Lesült a bőr a képemről, pedig nem csináltam semmi rosszat, csak vicc akart lenni.
Ismét összevesztünk. Leültetett, hogy elmagyarázza, mennyire nem illünk össze.

Igaza volt. Sokszor nagyon csúnyán beszélt velem, hiába voltam kedves vele, pedig vittem neki ebédet is. Ez menő volt nála, mert a „haverokkal is így beszélt”, nem tudott különbséget tenni a haverság és a párkapcsolat között. Amit megtettem érte, azt úgy gondolta, hogy ez a kötelességem. Ahogy teltek a napok, nem tudtam elviselni ezt a viselkedést egy olyan embertől, akit egy igazi úriembernek ismertem meg. Én őt akartam… Visszakapni azt az embert, akire felfigyeltem a kocsmában, akivel szívesen töltöttem az időmet. Miután nem egyszer felvilágosított, hogy ez Ő, rájöttem, hogy nem egymásnak lettünk teremtve.

Megkérdeztem, hogy akkor vége? Hiszen most mondta el, mennyire nem passzolunk. De nem, mert ő szeret, és nem akart elengedni. Rendben, meglátjuk, hogy alakul a továbbiakban.

Véget ért a nyaralásunk, haza mentünk. Sok-sok élménnyel gazdagodva. Megtartottuk a beszámolókat. Hiába voltam lelkes, a szüleim látták, hogy valami nem oké.

Apa megkérdezte, hogy szeretem-e Győzőt? Nem tudtam se igennel, se nemmel felelni. Azt mondtam, hogy ezen még gondolkoznom kell. Erre közölte velem, ha gondolkoznom kell, akkor régen rossz. Az azt jelenti, nem vagyok szerelmes.

 [sc name=”kiemeles1o”]Ekkor jött a megvilágosodás, beszélnem kell vele… [sc name=”kiemeles1z”]

Folytatás következik…

Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here