ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 1. rész

A párválasztás és a szerelem nem gyerekjáték, de a kezdetekben még minden tinilány így gondolja talán. Később rájön majd, ez nem biztos, hogy így van és azt is megtudjuk, hogy 2x2 néha 5. Szerzőnk, Bordé Éva írása.

2
1878
ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 1. rész

[su_dropcap]E[/su_dropcap]lég határozott elképzelésem volt a jövőmről, még, amikor gyermek voltam. Valójában azt gondoltam, hogy a párválasztás és a szerelem gyerekjáték. Persze, hiszen a szüleim mázlisták voltak. Édesapám 18 lehetett, amikor felfigyelt édesanyám (14 éves) ragyogó kék szemére. Amikor megpillantotta zöldfülüként a nővérszállónál, tudta, hogy vele akarja leélni az életét (Jó, ha ezt egyből nem is tudta, de azt igen, hogy meg akarja ismerni őt). Szépen alakult a szerelmük, nyilván hoztak áldozatokat, de mégis olyan könnyen ment.

Nos igen, hasonlóan gondoltam én is. Határozott elképzelésem volt, milyen legyen a természete (okos és eszes, komoly, de mégis vicces), milyen legyen a horoszkópja, a szeme színe, a magassága… stb. Valahogy nem is nagyon találkoztam olyannal, aki igazán szóba jöhetett volna. Pedig már az esküvő dátumát is kitűztem, sőt a szülés időpontja is megvolt. Ha a jelenre ugrok, hogy ebből mi teljesült? Csak annyi, hogy a saját kenyeremre én keresem meg a pénzt, és 27 éves koromra minden kitűzött időponton túl vagyok eredménytelenül. Nem kell aggódni, a meghívókat nem küldtem szét és meg se terveztem. Maximum egy érmét dobhatok fel, hogy melyik tipp jön be.

ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 1. rész

„ForeverAlone avagy a híres Love – story”?

Aki meséket néz, és arra vár, hogy eljön érte a herceg fehér lovon, az mindig egyszerűbb élet után vágyakozik, szerelem, házasság, majd gyerek. Azt gondoljuk, minden simán megy majd, az ideális munka megszerzése, az összeköltözés saját házba. Annyi mesét megnéztünk, mégse számítunk a sárkányra, csak a lesarkított happy end-re. Pedig erre tanítanak a történetek, hogy kitartóan küzdj az álmaidért, az eléd gördített akadályokon keresztül is.

Mégis mikor indult be a „szerelmi életem”? Elmúltam 15 éves, amikor újra találkoztam a bátyám volt osztálytársával egy buliban, akivel előtte is szimpatizáltam, de ez most más volt. Annyira felgyorsultak az események, szinte nyomban beleszerettem.

[sc name=”kiemeles1o”]Nagyon jól kijöttünk, de csak barátok voltunk, a legjobbak…talán.[sc name=”kiemeles1z”]

Ő Budapesten tanult, már egyetemista nagyfiú, én meg középiskolás leányzó voltam egy gyönyörű vidéki kisvárosban, aki ellógta a külön matekot, hogy a fiúval lehessen egy kicsit. Mindig lebuktam, de nem zavart, mintha apa is megértette volna, miért bűnöztem. Nem szeretett haza járni, hamar elszakadt a szülővárostól, mégis három éven keresztül, amikor csak tehettük, találkoztunk. Csendben vágyakoztam utána, hevesen vert a szívem amikor vele voltam, mindig próbáltam a kedvében járni, de soha nem görcsöltem azon, hogy legyen az ENYÉM. Én csak azt kívántam minden porcikámmal, hogy boldog legyen, ezért megtettem volna bármit. Annyira tiszta érzés volt, nem is tudnám máshogy jellemezni, mint gyermeki érzés, mert egy gyerek őszinte, tiszta, önzetlen. Ittam a szavait, imádtam minden együtt töltött pillanatot. Szinte mindenről tudtunk beszélgetni, a csajozós próbálkozásairól is mesélt. Érdekes volt, hogy soha nem evett meg a féltékenység, hogy miért nem vesz észre?

ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 1. rész

[sc name=”kiemeles1o”]Miért kell neki más lány? Miért nem velem akar lenni? Nem… semmi ilyesmi. Meghallgattam mindig, igyekeztem a legjobb tanácsokkal ellátni. Nekem csak az fájt, amikor őt átejtették.[sc name=”kiemeles1z”]

Érdekes, hogy a környezetünk rég összehozott minket. Volt olyan egyetemista barátja, akivel beszélgettem, kifaggatott róla. Az itthoni haverjai kérdezték, mi van köztünk? Izzik a levegő, csillog a szemünk – ők ezt látták. Biztosak voltak benne, hogy ő érez irántam valamit, csak fél, nem meri nekem elmondani. Annyiszor végig hallgattam ezt, hogy támadt is egy csodás ötletem – szerelmet fogok vallani neki.

Egy szép kora őszi napon meg is kérdeztem tőle, hogy elmegyünk-e sétálni? Gombóccal a torkomban ugyan, de próbáltam felülkerekedni a feszültségemen. Hogyan mondjam el mit érzek? Tele voltam kételyekkel, nem találtam a szavakat, pedig otthon ezerszer elpróbáltam. Az utolsó pillanatig húztam. Még délutáni sétánk elején közöltem vele, hogy szeretnék neki mondani valamit, de még nem vagyok felkészülve. Végül csak mikor jelezte, hogy mennie kell, akkor tudtam elmondani neki, mi csordult túl a szívemen, amit nem tudtam már tovább magamban tartani – bár ne tettem volna.

ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 1. rész

 

[sc name=”kiemeles1o”]Kedvesen ugyan, de elutasított. Soha nem bántott volna meg, nagyon klassz srác, ezt most is így gondolom.[sc name=”kiemeles1z”]

Azonban ott a barátságunknak is vége szakadt (ezt azért mai napig bánom, hogy elveszítettem, és csak onnan tudom mi van vele, mert látom a posztjait a közösségi oldalakon, viszont arról fogalmam sincs, mi van a lelkében). Nyilván nem akarta, hogy a társaságában epekedjek utána, hogy fájjon nekem. Közel van, de mégis távol…

Így hát a szerelem nem teljesült be, de talán nem is bánom, hisz lehet csak illúziókat kergettem, de így is egy csoda volt, amelyre mindig boldogan emlékszem vissza. Az ember életét meghatározza az első szerelem. Most, visszaemlékezve, voltak benne furcsa, de mégis szívmelengető dolgok, apró véletlenek, jelek, amik miatt, jobban hittem őt az igazinak, mint bárki mást utána.

Nem tudtam még pontosan hol lakik, de megbeszéltük, hogy előttük találkozunk. Csak a szívemre figyeltem, merre menjek és az adott időpontban éppen odaértem a házuk elé, pont mikor kilépett a kapun a kutyájával, hogy menjünk sétálni. Nyilván egy kis városról van szó, de csak nagy vonalakban tudtam merre lakhat. Vagy amikor virágot kaptam tőle nőnapra – ugyanolyan virágot kaptam apától is -, amit édesapámtól kaptam, az pár nap után elhervadt, viszont azt amelyiket a szóban forgó fiútól, az a gerbera hónapokig gyönyörű volt, nem akart hervadni. Anya mindig a csodájára járt, hogy milyen plusz energia van ebben a virágban.

ForeverAlone, avagy „Így jártam apátokkal” 1. rész

Mégis, ami még számomra is elképzelhetetlen volt – pedig amióta élek, spirituális beállítottságú vagyok -, hogy amikor közeledett felém (a tudtom nélkül) a szívemben mindig éreztem, közel van hozzám. Volt, amikor buliban jegyeztem meg a barátnőmnek, hogy olyan furcsa, mintha itt lenne, közel lenne. Majd mikor a barátnőm elment italért, mosolyogva jött vissza nyugtázva: – „Igen, jól érezted!” – pont akkor lépett be a helyiségbe. Hihetetlen lelki kapcsolat alakult ki. Teltek – múltak az évek, mi már rég nem beszéltünk, de mindig tudtam, ha közel jár, volt, amikor éreztem (akkor már Budapesten éltem, pont mentem a metróból fel a plázába), jött a gondolat – itt kell lennie -, felnéztem a mozgólépcsőn, és pár emberrel előrébb, ott volt Ő.

[sc name=”kiemeles1o”]Hihetetlen az az érzés, hogy a lelki kapocs soha nem múlik el, pedig az érzelmek elmúltak. Azért kíváncsi lennék, működik-e még, esetleg berozsdásodott?[sc name=”kiemeles1z”]

Ennél szebb első szerelmet nem is kívánhattam volna magamnak. Nyilván történhetett volna máshogy is, de nekünk ez volt megírva. Szeretnék ilyen tiszta érzelmeket megélni újra, erre is törekszem mindig, de messze nem olyan egyszerű, mint tinilányként volt.

Felnő az ember, mindenért küzd, mindenkivel küzd, számtalanszor csalódik, átverik, kihasználják. Elszigeteljük magunkat, hogy ne bántsanak, vagy hamis képet mutatunk magunkról, hogy megfeleljünk egy általunk elképzelt elvárt képnek. Arra összpontosítunk, ami nem is fontos. Nem a lélek és az érzelmek vannak az előtérben, hanem a vagyon és a külsőségek. Pedig a szerelemnél nincs szebb, amikor örülsz, hogy létezik, hogy levegőt vesz, hogy mosolyog, és ezzel beragyogja a napodat.

1000 szónak is egy a vége: „ForeverAlone vagy Love – story”? – tarts velem a továbbiakban is, szívem szilánkjainak rakosgatása közben kiderítem, hogy vajon melyik oldalára is esik az az érme!

[sc name=”scpostutan”]

 

Advertisement

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nagyon tetszett a cikk, bár nagyon sajnáltam megszakadt a kapcsolat köztetek.
    Kíváncsian várom a folytatást!
    Köszönöm

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here